Immáron három hete nem jelentkeztünk, de elhiheti mindenki,  hogy megvolt rá a jó okunk: egyszerűen túl kevés a nap huszonnégy órája. Munkahely, házimunka, kutyanevelés, kutyaiskola…..nem kevés elfoglaltság.

Nagyon sokat foglalkoztam az elmúlt hetekben a kis ördöggel, ezért is nem a laptop előtt ücsörgés volt az elsődleges. Történt ugyanis, hogy Rio, az a kis bestia, akinek annyi esze van, ha nem éri el az asztalon a kaját, saját önálló gondolataitól vezérelve feláll egy ládára és úgy szerzi meg a napi betevőt, vagy például, ha nem fér át a kerítés résein, szájában egy frissen lopott papuccsal, akkor a zsákmányt leteszi, majd átbújik, visszadugja a fejét és áthúzza a lábbelit vagy fát, labdát és még kitudja miket lopkod össze. (Megpróbálom felvenni videóra, majd közzétenni.) Ja, műanyag cserepet, de végül is bármit átvisz a szomszédos kertbe, ami mozdítható. Hihetetlenül “agyas” ez a kis kutya. Nem tudok rájönni, hogy honnan a frászkarikából jött rá másodpercek alatt, hogy így eléri a tápot vagy átfér a kerítés között, ha leteszi előbb a tárgyakat. (Még most sem tudom )

Egy kattintás ide a továbbolvasáshoz… →