A zöld fűben megbújt a kígyó, csak az óriási feje volt a betonon. A kiskutya a játékát kergetve figyelt fel rá; körbeugrálta a fejet, dühödten csaholta, majd bátran beleharapott, ráncigálta, húzta-vonta, nem engedte, míg fel nem fordította.
A német juhász ez év március 8-án született, és a mai napon került új gazdájához, annak kertjébe, és Sára névre hallgat (illetve: ez a neve, még most nem hallgat rá, de majd fog… 
).
Az ugyan tény, hogy a kígyó testét a locsolótömlő helyettesítette, a fejét pedig a kerek locsolófej, de Sára hősiességéből ez nem sokat von le; tényleg dühödten támadta, csavarta, küzdött vele, és igen büszke volt, amikor a locsolófej hanyatt fekve megadta magát.
Mindezek mellett köszönöm szépen gyermekeimnek, páromnak, barátaimnak, a Syrius Kutyaiskola csapatának, a tenyésztőnek, hogy Bori halálesetének feldolgozásában mellém álltak, és biztattak, hogy gyorsabb lesz a gyógyulás, ha minél előbb beszerzek egy másik kutyát – nos, ő lett az: Sára.
Örömmel jelenthetjük, hogy a webmesterünk jószándékú, de megtévesztő emailes körlevele ellenére sikeresen megtartottuk a csoport újabb foglalkozását. Természetesen, a résztvevők mintegy fele megjelent a kiírt 17:00 órai időpontban (a hivatalos 17:30-as kezdés helyett), és – talán a jó időnek köszönhetően – nem fulladt anyázásba a kezdés. 
A magukat komoly kutyaiskolának hirdetők bizonyára felszisszennek, ha meglátják a mai alapfokú tanfolyamon készült képeket; micsoda fegyelmezetlenség, kutyák egymás hegyén-hátán? Komoly ez a foglalkozás?
Mindenekelőtt némi magyarázatra szorul, hogy mit keres itt, a jobb oldalon a „Soma 001″ típusú barackpálinka képe.