Mindenekelőtt némi magyarázatra szorul, hogy mit keres itt, a jobb oldalon a “Soma 001″ típusú barackpálinka képe.
Soma a pécsi Syrius Kutyaiskola vezetője, ez eléggé közismert dolog a város kutyaszerető közönsége körében. Számos jólnevelt eb került ki a kutyaiskola oktatói keze alól. Soma, mint lelkiismeretes iskolavezető, a mai napon is terepszemlét tartott a kutyaiskola területén, de most már többen vele tartottunk, illetve kutyákkal együtt meglátogattuk.
- Ki fogsz tudni menni ezzel az autóval? – szólt rám a havas útról egy mikulásnak öltözött (piros síruhás) emberke, akiről nagy nehezen felfedeztem, hogy ő Soma. Társaságában volt Gábor, és az ő 10 hónapos dobermanja.
- Szerinted? Egy Nívának van akadály? Csemege neki ez a terep. De hova mentek ilyen korán? – válaszoltam.
Kiderült, hogy eddig a doberman (Zarex) és a két úr együtt unatkoztak, Soma lapátolt egy kis csapást a házikóig, begyújtott, de látva, hogy senki nem érkezik a tegnap megígért pálinkás teára, hazafelé készültek.
- Gyertek, legalább futkároznak egy kicsit a kutyák – mondta Soma, visszafordulva, akkor még nem is gondolva arra, hogy mekkora nagy játék lesz még a mai este.
A két kutya (Zarex és Bori), mint két megkergült birka, hatalmas hancúrozásba kezdett, amelyet egy darabig néztünk, de a hideg elleni védekezésül (mivel mi nem hancúrkáztunk) elhatároztuk, hogy a szombati kutyaóvoda helyszínét kiszabadítjuk a hótakaró alól, nehogy elvesszen egy-két mini termetű négylábú.
Nem tudni honnan szerezte be Soma a város két legrosszabb hólapátját – az egyiknek minden tizedik hóhányáskor elszállt a fejrésze, a másiknak pedig valaha kapa lehetett a nagyapja, mert olyan élkiképzése volt, hogy előbb szedte ki a hó alól a füvet, mint magát a havat.
Mi lapátoltunk, így Somának nem volt más dolga, mint szervírozza a teát, amiről kiderült, hogy kissé rumos ízesítéssel bír (sajnos, a Níva miatt nem fogadhattam el, de készített egy üres teát helyette számomra). Zarex gazdája jobban járt, mert ő egy stampedli pálinkát kapott, tea nélkül… 
Majd szépen, sorban érkezett egy-egy bátrabb fiatal kutya, fázós gazdájával; egy golden retriever, egy amstaff és mégegy német juhász kislány alkotta az ötfős kutyakupacot a pályán.
Hol egy kupacban hemperegtek, hol teljes pályát átszelő vágtába fogtak (aki már volt a pályán, az tudja, hogy még végignézni is fárasztó a pályán). Igazi kamaszként viselkedtek.
A gazdák egy kicsit lapátoltak, aki kért, az kapott pálinkát is, de többnyire mindenki ellágyulva nézte eszetlen kutyacsemetéje játékát.
Miután kellően kifáztam magam, megköszöntem a többieknek a társaságot, a dögre fáradt Borit felpórázoltam, hogy hazafelé vegyük utunkat. Ekkor történt valami csoda: Soma rám parancsolt, hogy várjak kicsit, majd a kisházból egy karcsú üveggel tért vissza; ez az üveg volt a “Soma 001″. Ugyan erősen remegett Soma keze, amikor átadta (gondolom a hideg miatt, nem azért, mert erősen hezitált, hogy átadja vagy sem.. :) ), de végül jó kezekbe (illetve a zsebembe jutott a pálesz, amelyiknek a képe a cikk elején látszik.
Ja!!!! És azt mondta Soma, hogy tudassam a honlapon:
Amennyiben nem lesz újabb, jelentős havazás, szombaton a kutyaóvoda és az alapfokú tanfolyam foglalkozásai is megtartásra kerülnek.
Továbbra is él az ajánlat: a fagyoskodó gazdáknak hideg ellen tea, rumos tea, boros tea ingyenesen, ameddig csak a vízkészlet tart. A víz elfogyasztása után már csak tea nélküli készítményekkel tudnak kedveskedni.
A nagyon gyenge fényviszonyok mellett készült képekről azért a jó hangulat érződik:
